A Sui és Tang dinasztia volt a kínai feudális társadalom fejlődésének csúcsa. Általánosságban elmondható, hogy az ország virágzó volt, gazdaságilag fejlett, és virágzott a kereskedelem, különösen a kulturális nyitás, amely megmutatta a korszak kecses, nagylelkű és mindent magában foglaló stílusát. A selyemipar ezen a társadalmi alapon a fejlődés csúcspontját is elérte. Abban az időben három fontos selyemtermelő terület volt: az egyik a Sárga-folyó medencéje, amelynek fő része Hebei és Henan volt; a másik a Szecsuáni Bashu terület volt, ahol a Jiannan úttól és a Shannan úttól nyugatra ebbe a területbe lehetett foglalni; a harmadik pedig a Jangce folyó alatti délkeleti terület volt. , Alapvetően olyan helyzet kialakítása, amikor a három hatalom egymás hegyén-hátán áll. Az Anshi-lázadás után a Jiangnan régió jelentősége nagymértékben megnőtt. Ezenkívül az északnyugati régióban a selyem fejlődése felülmúlhatatlan a távoli területeken, és erős helyi sajátosságokat mutat.
A Tang-dinasztia a selyemgyártás virágkora volt, és a teljesítmény, a minőség és a változatosság soha nem látott szintet ért el. A selyem termelési szervezete három típusra oszlik: udvari kézműves iparra, vidéki mellékiparra és önálló kézműves iparra, a lépték pedig jelentősen bővült az előző generációhoz képest. Ugyanakkor a selyem külkereskedelme is óriásit fejlődött. Nem csak a csatornák száma szerepel a"Selyemút"-on; háromra nőtt, de a kereskedés gyakorisága is példátlanul megnőtt. A selyem gyártása és kereskedelme nagyban hozzájárult a Tang-dinasztia virágzásához.
A Tang-dinasztia korában a selyemkereskedelem nagyon fejlett volt, és a szárazföldi selyemkereskedelmi utak inkább egy kanyargós utak voltak észak felé. Ebben az időszakban alakult ki a Tengeri Selyemút is. A selyemtermékeket a Koreai-félszigetre, Japánba és Délkelet-Ázsiába, Indiába exportálták, sőt az arab kereskedők a kelet-kínai tengeri vonalon és a dél-kínai tengeri vonalon keresztül Európába is elterjedtek. A selyemkereskedelem fellendülése a selyemtechnológia elterjedéséhez vezetett. A 7. századra keleten Japánban, nyugaton Európában, délnyugaton Indiában indult meg a selyemgyártás, ami alapvetően megalapozta a jövőbeni selyemtermelő területek mintáját.
